Keresztényi László
2005.04.27. 12:12
tag
Engedjétek meg, hogy bemutassam Keresztényi László drótszobrászt, aki környékünkön először próbálkozott ezzel az új művészeti ággal. Szabadkán született és most Tiszabezdéden él. 1970-es években ismerkedett meg ezzel az új technikával. Eleinte sok kritikát kapott, de később a szakmai elismerés sem váratott magára: a budapesti Képző-és Iparművészeti Kiállításon iparművészeti kategóriában 3. lett.
Most örülünk annak, hogy végre mindenki megcsodálhatja alkotásait, hiszen eddig nem is tudtunk a Tiszakönyök Tükre című folyóirat márciusi számában úgy méltatta Keresztényi László alkotásait:
„ Ezeket a szobrokat látva az ősi magyar hitvilág jut eszembe. Pogány elődeink valami misztikus csodálattal néztek fel a fákra. A sámánhit szerint a világot egy égig érő, nagy életfa tartja, ennek gyökerei alatt terül el az alvilág manókkal, odvában tündérek, szellemek tanyáznak, koronájának minden szintjén más-más világ tárul sárkányokkal és griffmadarakkal”.
De nekem mást is mondanak ezek a fácskák.
A hideg, holt anyag egy emberi kéz által életre kel.
Megtelik fénnyel és szeretettel. Szinte mozdulnak az ágaik, nyújtóznak talán a nap felé.
Nevezhetnénk őket szeretetfának is, melyek szépséget és melegséget árasztanak, fényük messzire ragyog, és bárki megpihenhet az ágai alatt. Én kívánom, hogy mindenkinek a lelkében nőjön egy ilyen fácska, amely alatt bárkit magához ölelhet szeretetének minden mélyével.
Kányádi Sándor szavaival szeretném megnyitni ezt a kiállítást:
Tavasszal somfa lennék,
Talpig aranyban állva,
Biztatón mosolyognék
A zsendülő világra.
Nyáron eperfa lennék,
Tágas udvaron állnék,
Aki alám ül, annak
Jól fogna egy árnyék.
Ősszel almafa lennék,
Piros almákat termő,
Nem is egyetlen fa,
Hanem alma- erdő.
Ilyenkor télen aztán
Gyertyán vagy fenyő lennék,
Hogy aki fázik, égő
Tüzemnél melegedjék.
Hercku Orsolya
|