Esernyő nélkül

                               Csak ültem a parkban, egy kopott padon, a szemembe tűzött néhány bágyadt napsugár.

                               Őszi levelek, színesen, tarkán, a földre hullottak puhán.

                               Majd csomókban szálltak, az erős szél nyomán...

                               Nem vártam már semmit, és nem akartam senkit, tudtam nem jön el többé soha az a lány,

                               akit szerettem nagyon, és most sem tudom, miért is akartuk, hogy vége legyen...

                              Sötét felhők jöttek, takarták a napot, a madarak riadtan kerestek új vackot.

                              Már szitált az eső, észre sem vettem, mert újra azt képzeltem, hogy ott ül mellettem...

                              Pedig nem is volt ragyogó, vagy tökéletes. Körmeit tövig vágta, haja kócosan sötétlett.

                              Mindig bakancsot húzott, vagy tornacipőt, kopott farmerekben láttam legtöbbször ŐT.

                              De csodásan kéklő, őszinte szemei, ragyogtak mindig, ha rásimultak kezeim.

                              Mikor eljött hozzám, átölelt szótlanul, sokáig csókoltam, mozdulatlanul...

                              Abban a percben megszűnt az idő, éreztük nincs más, csak én és Ő.

                              Néztem a távolba, jó volt, hogy esett. Az emberek gyorsan hazasiettek.

                              Eltűnt mindenki, már árnyakat festett a lemenő nap, ami félhomályt teremtett.

                              Zápor szakadt a városra, s arra a gyönyörű lányra, ki esernyőjét nyújtva sietett felém...

                              Most sem szólt semmit, csak átölelt hirtelen. A szemében könny volt, s én csókoltam szüntelen...

                              Lassan elindultunk, egymáshoz hajoltunk, az esernyő alatt összesimultunk, és hazaindultunk - a parkon át...   

DALAITOK MÁSKÉPPEN                                        

 Hello

               Ágyamból nézem, pirkad már az ég,

                   A nap feljön, és ontja majd fényét.

                   Én fekszem kábán, mozdulatlanul,

                   Nem hiszem még, hogy szerelmünk elmúlt.

                   Tegnap éjjel mellettem feküdtél,

                   Őrült vággyal csókoltál, öleltél,

                   Elhangzott egy félreértett szó,

                   Sírtál, s aztán semmi nem volt jó…

                   Most csikordul egy kulcs az ajtómban,

                   Felülök: szívem nagyot dobban.

                   Meglátom könnyes szemed, sápadt arcodat,

                   Alig hiszem el, hogy újra nálam vagy.

                   Hello – mondod halkan, bágyadtan,

                   Hello – mondom nagyon boldogan.

                   Hozzám futsz, és átölelsz,

                   Mellém bújsz, és úgy figyelsz,

                   Hiszen várod már a szót,

                   Talán sok mindent megold?

                   Mégsem mondunk semmit már,

                   Mindennél erősebb vágy

                   Közelít és elborít,

                   Szeretni hív…

HOTEL CALIFORNIA

                     Mondják, ne nézd mi elmúlt,

                            Mindig előre figyelj,

                            Mégis legyűr egy emlék,

                            Az első szerelmi siker…

                            Álmaimban látom,

                            A hotel udvarát,

                            Ott állt a szép leány,

                            Kit sosem feledek már.

                            Mohó, és fiatal voltam,

                            Ő meg eleven varázs.

                            Lezuhantunk a langyos fűbe,

                            Az égbolt sötét volt már…

                            Tudtam kiállt, és sír is,

                            Mégis szorosan ölelt át,

                            Ekkor vált valóra,

                            A szerelem-tanulás.

                            Így lett örök emlékem

                            Hotel California!

                            Az a gyönyörű lány

                            Szerelmet ígért,

                            Ott soha nem váltunk szét!

                            Emléked megőrzöm

                            Hotel California,

                            S azt a szépséges lányt,

                            Ki itt él bennem,

                            Nem felejtem…

                            Elmúlt már minden álmom,

                            És felnőtt lettem én,

                            Dolgozok, nősültem,

                            Még sincs, aki ért...

                            Mert mindig őt látom,

                            Ahogyan ott állt

                            A hotel fényében,

                            Hol sokszor reám várt.

                            Múlik gyorsan az életem,

                            S amikben hittem…

                            Legjobb volt az az őrült óra,

                            Mikor először szerettem…

                            Nem múlik az érzés,

                            Pedig régen volt már,

                            Olyan tébolyult voltam,

                            Úgy szeretett a lány.

                            Hidd el, most is kívánlak,

                            S esküszöm reá,

                            A szörnyű időkön,

                            Szerelmed segített át!

                            Így lett örök emlékem

                            Hotel california…

ÁLLJ FÖL!

                Figyelj rám most fiú,

                    Hagy vigyelek el,

                    Egy olyan helyre,

                    Ahol tudásod, majd

          Kamatoztatod!

                    Most kopottan jársz,

                    Csak éhezés vár,

                    Fontos lenne, hogy átváltozzál!

                   Állj már föl, és indulj!

                   Állj már föl, és indulj!

                   Erős vagy te csibész,

                   Állj föl!

                   Kiálts, ahogy tudsz,

                   És földünk majd felfedez!

                   Lásd, a kabátodon sár,

                   Otthon nem vár,

                   Kapcsold be a zenét,

                   Mozdulj holnapodért!

                   Állj már föl, és indulj!

                   Állj már föl, és indulj!

                   Öreg lettél, csóró,

                   Híd alatt álmodozó.

                   Nem is kell más,

                   Ital csupán.

                   Koszos göncöd szakadt,

                   Társad nem maradt,

                   De érezni: szabad vagy,

                   Olyan jó már…

                   Én megpróbáltam, Kérted, hát felálltam,

                   A világot bejártam, de ide jutottam. Mégsem bánok semmit…

MENJ EL!

                      Hisztis lettél és fárasztó!

                            Talán jobb, ha pakolok…

                            Úgyis unlak, hisz sosem vagy itt!

                            Várnak rám a haverok!

                            Talán inkább egy csinos nőcske?

                            Tudtam, hogy majd ezt hiszed!

                            Mondd el inkább, hogyha így van!

                            Hazudós sosem leszek!

                             Most már menj el innen,

                             Most már menj el innen,

                             Ne húzzuk tovább! Add a kulcsot!

                             Menj el kérlek, a lakásomból,

                             Szeretnék jót pihenni,

                             Pakold össze minden cuccod,

                             Akarnék most aludni!

                             Telefonon ne hívj többé,

                             Felejtsd el a számomat!

                             Ha találnék egy rendes társat,

                             Ő nyújthatna sok vigaszt!

                             Bepakoltam, hívd a taxit,

                             Kívánj nekem szerencsét,

                             Remélem, hogy megtalálom,

                             Álmaimnak hercegét!

                             Nem irigylem az új partnered,

                             Ha undok leszel, mint velem,

                             Hiszen folyton veszekedtél,

                             Nem volt itt már szerelem…

          Most már menj el innen,

                             Most már menj el innen!

                             Ne húzzuk tovább! Add a kulcsot!

BOLDOG ÉVEK

              Néha elgondolkodom,

                   Sok régi szép napon,

                   Mely messze tűnt…

                   Fiatalok voltunk mind,

                   Sokat nevettünk – úgy ám!

                   Pedig nem volt semmink…

                   Holnap nem létezett,

                   Nem érdekelt milyen lesz,

                   A következő nap.

                   Csak az volt a fontos,

                   Szóljon jó zene, és szerelem legyen sok,

                   Barátaiddal örülj, csavarogj…

                   Sok boldog nap, sok boldog év,

                   Emléke máig elkísér!

                   Szerelmes éjjelek,

                   Álmos, szép napok,

                   Vágyom rá, csak még egyszer: Én itt vagyok!

                   Többé nem jöhet el,

                   Az elmúlt ifjúság – egy álom már,

                   És kapaszkodnék vissza

                   A rég elmúlt jó időkbe,

                   Régi szerelmekbe…

                   Ne fogd a fejedet,

                   Ne sírj vissza elmúlt dolgot,

                   Itt ez az új nap,

                   Legyél inkább ma boldog,

                   Úgy látom, az emlékek,

                   A szépség, kedves szó, úgy tűnt el,

                   Mint az a kásás, sárba olvadt hó…

                   Sok boldog nap, sok boldog év…

                   Csak egyszer még, ott lehetnék…

                   Nem ahol most vagyok!

                   Mindenem oda adnám,

                   Pedig szegény már nem vagyok,

                   Sem kivert kölyök, mint akkor, ott,

                   Ahol csórón, rongyosan

       Voltunk boldogok, és szabadok!

MARADJ!

      Szeress engem, úgy kérlek,

                   Maradj itt velem,

                   Addig, míg élek!

                   Nekem te vagy

                   A mindenség!

                   Légy enyém,

                   Légy enyém,

                   Míg mozdulni bír ez a test,

                   Ölelni akarlak én…

         Hagy érezzem még,

                   Szerelmünk tüzét.

                   Szeress engem, ne menj el,

                   Csak te érted élek,       

                   Hisz itt a vég.

                   Érzem…

                   Nincs más csak te,

                   És szerelmünk…

                   Maradj itt,                   

                   Maradj még,      

                   Látod, ott fent várnak rég…

                   De addig kezed  

                   Tedd ide mellém…      

                   Gondolj majd erre,

                   Ha a halál jön végre,

                   Ha szenvedésem elmúlt már,

                   De amíg látlak

                   Tünékeny szépség: ámulva csodállak,

                   Fáj a szerelem…

                   Ugye ott fent, eltűnik majd ez a rengeteg kín?

                   Fogj, és szoríts,

                   Kérlek így enyhítsd a kínt.

                   Egy örök szerelem

                   Marad meg nekem!

                   Szeress, míg élsz,

                   Szeress, míg élsz…

                   Látod, milyen önző vagyok?

                   Miért magamra gondolok?

FÖLDI POKOL

               Bár csak sejtenéd, hogy földi pokol vár,

                   Ha úgy élsz, és félsz majd, ahogy nem gondolnád.

                   Játék, hősködés, vagy kíváncsiság

                   Hajt, hogy kipróbáld a füstös ellazulást…

                   Parázsló méreg, ami kell neked,

                   Csak szívod, és közben, érzed, hogyan lebegsz…

                   Végre te lettél a császár! Úgy látom, azt hiszed…

                   Próbáld abbahagyni,

                   Amíg nem késő,

                   Rámehet életed,

                   Nem vár a szép jövő!

                   Hazudsz majd otthon,

                   És szerelmednek,

                   De nem bírod soká,

                   Hogy ne változz meg…

                   Levert leszel, s szótlan,

                   Újabb adag kell,

                   Nem akarhatod,

                   Hogy így pusztulj el…

                   Parázsló méreg…

                   De magadban tudod, minden szörnyű lett!

                   Próbáld abbahagyni…