Köles Zsolt

Búcsú

Szép szirom szád

- rőt orchideák

vad szín-orgiák -

ontja mámorát.

Indul a vonat

(az állomás tolat ?)

egyre távolabb.

Osonok a tájba

olvaszt magába

minden hiába.

Fehér liliom

fehér ajkamon

fekete alkalom:

örökre búcsúzom.

Köles Zsolt

Az alkalom

Egyedül imbolyogsz

padlásszobád gyomor.

Egyedül imbolyogsz

életed nyomor.

Kihűlt a dunnád

ablakodon jégvirág

deres a kötél

üresen ásít az ágy.

Nem mi táncolunk -

árnyak a falon

Nem mi vígadunk -

csont a csontokon

Nem mi haltunk meg:

csak az alkalom.

Köles Zsolt

Az alkalom

Egyedül imbolyogsz

padlásszobád gyomor.

Egyedül imbolyogsz

életed nyomor.

Kihűlt a dunnád

ablakodon jégvirág

deres a kötél

üresen ásít az ágy.

Nem mi táncolunk -

árnyak a falon

Nem mi vígadunk -

csont a csontokon

Nem mi haltunk meg:

csak az alkalom.

Köles Zsolt

Anyám

Ránc datál az arcodon

óra-szíved zakatol

megáll majd egyszer bennem

örökléted valahol.

Köles Zsolt

Akár a rák

  Megyünk az úton. Köpjük a szotyit, a turhát. Nem aranyköpések ezek. Megyünk az úton. Szórjuk a szemetet, s szórjuk a szitkokat. Lassan mindannyian szétszóródunk. Megyünk az úton. Elfricskázzuk a csikket, megfricskázzuk mások orrát. Mások meg a miénket. Megyünk az úton. Átgázolunk tócsán, átgázolunk mozdulatlanul fekvő (halott, részeg ?) testeken. Egyszer majd rajtunk is átgázolnak.

  De addig megyünk tovább. Haladunk. Akár a rák...

1994

Köles Zsolt

A hűvös magány

A hűvös magány csontomba hasít

szinte fáj, ahogy az éji sötét-

ben hirtelen elveszek,

álom-ködből kapott versbe fogok,

pedig tudom, csak szomjamat oltó

forró tested segíthet.

Köles Zsolt

Buksza

Csattan a csat

hull a selyem

vacak-kacat

bagóért vett

utcasarki

szerelem.

Köles Zsolt

Vízió

Pincehideg kék szemed,

akár a jó házibor.

Tiszta, csábít, dicsérem,

míg elragad a mámor.

Pincehideg kék szemed,

Már elfogott a mámor.

Lehetnél az ágyasom !

-         ám csak fejemben szült a bor…

Köles Zsolt

Virradat, Tehozzád

Szélfújta madarak

Tavaszi ég alatt

Suhan a virradat.

Tengerpart, homok

Zokogó habok

Úton vagyok.

Két szemed ragyog

Távoli csillagok

Úton vagyok

Szélfújta madarak

Tavaszi ég alatt

Suhan a virradat.

Hamvad a hajnal

Ezer harmattal

Lettem szegényebb.

Újra közelebb

Kerültem

Tehozzád.

Köles Zsolt

Vallomás

Fellobogóztad napjaim

­-faágat a levél-

Átboronáltad álmaim

-sivatagot a szél-

Szétszakítottad magányom

-eget a sarki fény-

Beragyogsz szobámba

ahogy én is tehetném

Beivódsz csontomig

ahogy én is szeretném

Belőled láng lobban még

az összes pillanatban.

Köles Zsolt

Vajon hazatalálok ?

Ólmait rakja vállamra az élet

Arcomra vés megannyi árkot

Átperegnek rajtam az évek

Menedéket hol találok ?

Köles Zsolt

Vacsoránk emlékére

Kilöttyent vörösbor

a fehér abroszon

áramlott csókom

tiszta ajkadon

és gyümölcsízű

öled rámzuhant

mint egy malomkő.

Tegnap történt-

isteni volt

vagy évezredek óta-

és Istené.

*   *   *

Indulás előtt meg se mártóztam

a tusoló kereszttüzében

panasz nélkül fizettem

természetesen a véres lepedő

mosásdíját is beleszámítva.

Köles Zsolt

Könny

Emlékezet-ékezet a könny

Robajló vízesés-özön

Örvénylik, elragad

Visszhangzik a bánat.

Köles Zsolt

Por és hamu

Szerettem volna

verssorok között

megbújni észrevétlen

rejtőzni magam elől

kutatni harmóniát

de rám talált

és rám tört a vágy.

Látjátok gyengeségem

most újra itt vagyok

lepiszkosodva

zaklatott verssorok között.

Mandula József

  1954-ben, Kisvárdában született. Az általános iskolát mai lakóhelyén, Eperjeskén végezte. Középiskolába Budapestre járt, ebben az időben írta első verseit. Nős, Záhonyban a MÁV-nál dolgozik. Rajong a rockzenéért, a labdarúgásért, gyűjti a könyveket, no és a versek szerelmese.

  Nem tartozik már a pályakezdő költők közé, hiszen a vasutas városban már 1989-ben első helyezett lett egy irodalmi pályázaton, Záhony című versével. Ettől kezdve költeményei napvilágot látnak lapokban (Kelet-Magyarország, Külváros, Magyar Vasutas, Síneken a jövőbe, Záhonyi Átrakó) és irodalmi antológiákban: Hallgassd álmaim neszét (Záhony, 1990.), Gondjainkra bízva (Nyíregyháza, 1991.), Kövek között (Záhony, 1992.), Sínek monológja (Budapest, 199 .), Szárnyaló angyal (Záhony, 1994.).

  Hétköznapi ballada című - több mint száz verset tartalmazó - önálló kötete Nyíregyházán, a Rím könyvkiadó gondozásában jelent meg 2000-ben.

  A mesterekről egy helyütt így vall: „József Attila érzés- és gondolatvilága különösen rokonszenves számomra. Szeretem Petőfit, tisztelem Nagy László költészetét. Az előbbit hajlíthatatlan derekáért, az utóbbit, mint azt, aki talpon marad vihar után, pedig hármat csavart rajta a szél.”

  Verseskötete Ajánlójában Moldova György írja róla: „Igazi költő, szeressük őt és vigyázzunk rá.”

Köles Zsolt

Köles Zsolt

Álmodjunk együtt

Éjjeli égbolt ékszere,

diadém -arcán- két szeme.

Ragyogj, csillagfény-költemény,

álmodjunk együtt: légy enyém!

Köles Zsolt

Temető

Virágkehely-tusa

e hely ritmusa.

Sírásók.

Sírások.

Köles Zsolt

Téli mezőn

Falfehér a mező

Csipkebokor-vessző

Lázba szökkenő.

Varjú-felleg reszket

Fagy-ette faágak

Gyászmisét zengnek.

Köles Zsolt

Tél

Nyeli a köd a tájat,

Pára eszi ablakod,

Behavazódik a mosoly:

Magányod csendesen vacog.

Fohász

Csillagok égetik két kezem,

Hold, hunyj szemet: vétkezem

Köles Zsolt

Szivárvány

Zsong a nyár - méhkaptár

méze csurran, pereg lassan

eső ecset szaporázza

égre feszül, szakadatlan.

Köles Zsolt

Sebzett madár

Sebzett madár

tánca sánta

égre szállna

fuvolázva

porba hulló

árvasága.

Köles Zsolt

Reménytelenül

Vágytól remegő testedben

dadogva kutat az óhaj

cserepesre száradt ajkadon

kettétörik minden sóhaj.

Köles Zsolt

Rekviem

(`Requiem aeternam donna eis, Dominie@)

Romok között szunnyad

Bölcsőd melege:

Szögek szerteszét

Ijesztő veszedelem

Feni kését.

Becstelen jutalom

Kereszttel válladon.

Fagyott virágszirmokon

Harangszó gubbaszt

Léteden tört ülő

Angyal virraszt.

Szárnyalásod szárnytalan:

Mondatod befejezetlenY