Mandula József

Hiányok hiánya

Krokodilkönnyekből a bánat,

fakó csendéletből az élet.

Bús kacagásból a hetedik

krajcár, lélegzetből a lélek.

Hiszekegyből a kétszerkettő,

a hol-volt-hol-nem-voltból a volt.

Kihűlt csipkebokorból Isten,

összedőlt keresztfáról a Holt.

Mandula József

Hétköznapi ballada

Eső után, csupa lim-lom között,

a Tisza partján járok, a visszahullott

imák erdejében, hol háttal állnak

egymásnak a fák s félelemtől

szemetes az álom, ahol nem-vetők

aratnak és az át-meg átkeresztelt

utakon újraosszák a nyomorúságot.

Hol eszement víziók tele kiűzi

szép szavainkból a nyár melegét.

Talpam alatt faág reccsen, fekete

zajt csap a léptem. Harmatos-hűs

lombsátorból madár surran, megriadt.

Röpte hiányt hintáztat nyárfalevélen.

Leülök egy fényes kőre és sokáig

nézem ahogy végeláthatatlan sorokban,

talpig nehéz fegyverzetben, a front

felé vonulnak szívemből a katonák.

-Emlékezetből kizuhant szavak

hevernek szanaszéjjel a rakodóparton.

Tűzbenézők, átlátszószívűek, véznák,

madárcsontúak. Szárnyaszegett mind.

Közöttük, ázott kabátban, pocsolyából

pocsolyába ténfereg, lábbal tapos

kék eget a nehézléptű nappal.

Mandula József

Feltámadt éj

Dőlni-kész falak.

Beszegezett hét ablak,

leláncolt ajtók.

Kidobott tükrön

kapirgáló ködmadár.

Félhomály, árnyak.

Hunyorgó zajok.

Hívógombon matató

ijedt gyenge fény.

Mandula József

Évszakok

A fákon, az úton, a kertben

mézédes színek. Nyár van.

Fölborult a hőség kosara.

A fényben zuhanyzó parkban

rózsaillatú leveleit újra-újra

olvasgatva, egy telefirkált

padon üldögélt, lenge ruhában.

Még magához szorította, majd

széjjeltépte valamennyit, és

az apró kis darabkákat a

hétágra izzó Nap fele dobta.

A visszahulló fecnipihéktől

összeborzadt. Azt hitte, hó esik

és megfagyott a lenge ruhában.

Mandula József

Eperjeske

„Ahol születtem: falun volt,

ott sarkon állt a sarkibolt.

S a szélin széles faluszél,

hol szeles időn fútt a szél.”

        / Simonyi Imre /

Epreskert lehetett egyszer e hely

- meg nem lelt felelet perzsel-,

s lett csendes emberek helye

szeles keleten. Sebes csermely

mellett hegytelen terep, melyen

ezer ember letelepedett. Keskeny

rendezett telkeken megszentelt

fedelek, benne rend s meleg.

Neve embereket serkent felemel,

melyeket e helyhez lelke                    

                                  szegez le. Lehetett epreskert e

                                  hely egyszer –perzsel meg nem

nem lelt felelet-, s lett emberek

csendes helye szeles keleten. 

Mandula József

Diótörő /Nagyon fájl /

Holt tenger mossa az éjszaka gödreit. Ázott képek remegnek az örök vízen, szétkaszabolt hálók a vibráló habban.

Az erőtlen vonalakon súlytalan pontok. Csendvírus, Megszakadt az összeköttetés. A sehol se fogott jel: hínárral beszőtt roncs.

Baktatok, buktatók. Lépésvétés. Újra ! Szót cserélek szó után, más jelet küldök. Fékeveszett harc a kirekesztő kóddal.

Kémlelem, nem lelem. Elfogyott a jelszó készlet, az összes szó már lomhalom. Ébren tartott álmom mélyíti az időt.

Benne most, a tűzpatakon túl, a szelíd sárkány szájkosarában, egy tehetetlen sóhaj csupa üszők, füst, korom és pernye.

Holt tenger mossa az éjszaka gödreit. Ázott képek remegnek az örök vízen, szétkaszabolt hálók az örök habban.

Mandula József

Csendvirág

/ Szavaim /

Hallgat a szirt, nincs

szava mélynek. Csendvirág

nyílt a szívekben.

Gyökere éjben,

virága fényben. Szára

kezemben. Tépem.

Hangom az arcom.

Mi vagyok, ha hallgatok

színhazug csendben?

Tépem. Kezemben

szára, fényben virága.

Gyökere éjben.

Tépem, tépem, tépem…

Mandula József

Bizonytalan rekviem

/ Hajnal dől már az égnek,

kövekkel völgybe hegy biceg,

félek, Istenem, félek,

szégyen a vers, ha senkinek. /

/ Szöllősi Zoltán /

Légy szó mindhalálig, vagy örökre hallgass,

hogy nyugodtan alhass. / Alkoss, gyarapíts…/

Húzd rá! …de mégse! A kutya se olvassa.

Vagy mégis? Dog ma a vers. Istenhátamögötti

kivert szókutya. Roskatag csillagok lábánál,

nyáleregetve, mint hegyben az omlás meglapul.

Nem kell! –zúgják kifosztott kagylók, csendre

intett harangok. Üres csigaházak, leállt szívek

visszhangozzák: nem kell! Zárba tört kulcsok,

félig égett könyvek, bealudt tüzek sistergik:

nem kell! Csörömpölik dallamtalan bamba dalok.                                                                                   

Kocsmából imbolygók motyogják, locsogják

holt vizek, égi és földi csatornák: nem kell!

                      Hangjuk parttalan. Hömpölyög, háborog,

mint szennyes ár, hullámsír, nemkell-óceán.   

Telihold van, alszik a pásztor. Farkasüvöltésben

áznak az aklok. Kitörök! Vagy be? Dördül a

hangom. Átlőve testem, újra elestem. Vagy még se?

Mandula József

Az utolsó szó

/ Petőfi Sándor /

A sokasodó

hullahegyek közt,

lélekszakadva,

rohan szalad,

szinte száll!

Szívéhez kap,

mintha lándzsaszúrás

érte volna,

de meg nem áll.

POTOMSÁG !-szól és

a sokasodó

hullahegyek közt,

lélekszakadva,

rohan szalad,

szinte száll !

A törmelékúton, az

égő fahídnál beérte 

egy dzsidás…

A vérrel átvert honmezőn

sírja sehol.

Amikor leroskadt,

mi estünk el vele.

Betűnként vegyétek,

ez az ő lelke:

„ Talpra, Magyar ! „

                                                    Mandula József

                                                    Áruvédjegy

                                                                    /József Attila/

________________

TÉRDIG VIRÁGBAN

___________________

JÁRÓ FAGY. VISSZA

____________________

METSZETT SZÁRNY.

____________________

HARANGSZÓ, MELY

____________________

NEVEMEN  SZÓLÍT.

____________________

                                                                                      321104190503121937

                             Mandula József

               Aritmia

                   „ s láttam, a törvény szövedéke

                         mindig fölfeslik valahol. Óh, én

                         nem így képzeltem el a rendet.”

                                          / József Attila /

Mandula József

Áprilisi capriccio

Nem löttyen cola a teliholdra.

Nem zengi biznisz hitét ima,

Nem villan égig Hirosima.

Nem karcol felhőt büszke szabadság.

Nem győz harcban Észak Dél ellen,

Nem lesz Elvis, hotdog, CNN.

-A tegerformázta Genovában

szakadékba hullt egy különbusz

Benne ült a gyermek Kolumbusz.

Mandula József

Álmatlan-blues

„Ötven vagyok és lehetek

még húsz. Messze még a

hajnal, három óra húsz.”

Őszi homály, holt telehold.

Sár feketéll, fűstkeserű

szél didereg. Hullt levelek,

rőt lavina. Lombzuhogás

ködkoronás fát kaszabol.

Lusta eső gyenge, fakult

pókfonalán éjszaka lóg.

Puszta fején dérdiadém.

Néma sötétben az álom

ablakatört háza felé

barna folyam árja vonul.

Habja előtt fagy toporog.

Vaksi, sivár árva a táj.

Hajnalodik. Távoli fény.

Égi mezőn átrobogó

tűzszekerek fénye vakit…

Mandula József

Adjon az Isten

„…adjon az Isten fényeket,

temetők helyett életet-…”

(Nagy László)

Társat, kincset, szót szóért,

szelíd hitet, jót jóért.

Termő